Stresszes két év és utána stresszes három hónap áll mögöttünk. Borzasztóan fárasztó munkahelyek, idegeskedés, reménykedés, műtét, gyógyulás, veszekedések, kibékülések. Érdekes mi sosem veszünk annyira össze, hogy haragudjunk egymásra. 

A ház eladás és az új keresése persze ott van a háttérben, a ki tudja mi is lesz pedig rányomja bélyegét az életre. Nem ragozom most hogyan is sikerült eladni a régit és újat találni, ráadásul ott ahol akartuk a Balatonnál. Egy vasárnapi napon érkeztünk Magyarországra, Balatonon aludtunk egy kedves panzióban  -  

hmmm alvás is volt de amikor kijöttem a zuhanyzóból Anna az ágyon feküdt, combjai szemérmetlenül széttárva és épp csak fedte testét a köntöse, kezében a fényképezőgép amit felém nyújtott tudván ezer képet készítek ezekről a pózairól majd utána álló farokkal közeledek felé

- és másnap 14 ingatlan megtekintésére volt időpontunk. Hétfőn estére pont az utolsó házat néztük meg meg is találtuk azt ami nekünk kell. Hazaérve felhívtam az ingatlanügynököt, hogy ki is választottuk amit szeretnénk. Ő közölte - számomra ismeretlen fogalom - ajánlati díjat kell letennünk és így ő nem mutatja meg addig másnak amíg az árról tárgyalunk. A papírokat ehhez gyorsan kitöltöttük, aláírtuk majd szkenner híján lefényképezve visszaküldtük neki emailben. Másnapra ígértem, hogy elviszem a díjat neki. 

Kedd reggel izgatottan ébredek fel, hagynám Annát aludni de kitakarózik és a cicijére mutat. 

- Puszit kérek! - suttogja csukott szemmel. Felé fordulok és ajkaim közé veszem mellbimbóját. Az érintésre kinyújtózkodik és felsóhajt: - Mééég! - majd megfogja kezem és szeméremdombjára teszi. Simogass! - suttogja remegő hangon kiengedve a levegőt. Kezem lassan csúszik combjai közé. 

Ígérem, holnap elmegyek a Timihez ( így hívják a kozmetikusát ) és legyantázatom - mondja amint ujjaim borostás ajkait simogatják. Óvatosan mozdítom ujjaim forróságot árasztó szemérmén, középső közéjük csúszva mozdul. Anna felsóhajt: - Finoman - leheli felém. Ujjaimra nedvességet veszek, szinte nem is mozdulva simogatom kisajkait, néha csiklójához érve. Ilyenkor mélyebben veszi a levegőt és felnyög. Ebben a pózban nem fér keze hozzám pedig én is kívánom érintését de férfiasságom elvész közöttünk. 

Lassan körözve nedves bejáratánál egyre beljebb csúsztatom ujjam majd hüvelyét masszírozva húzom ki. 

Most csak a csiklómat! - kéri nyögve. Szót fogadok neki, tőle nedves ujjam csak épp érintve cikázik rajta. Anna egyre gyorsabban kapkodja a levegőt. 

Állj meg! - sikolt fel és összezárja combját, csípőjét magasba dobva vonaglik a reggeli kéjben. Hirtelen felül és fölém térdel. Kezébe veszi farkam, makkom bejáratához igazítja, lassan rám ereszkedik. Most megbaszlak - suttogja és tényleg. Föl és le, jobbra és balra mozgatja csípőjét rajtam. Én nem mozdulok, tudom most megint el fog élvezni. Kezeim cicijeit masszírozzák egyre erősebben, ezt imádja. Nézem arcát ahogy kiül rá az a bizonyos fájdalmas-örömteli, kéjes érzés. Érzem ahogy makkom hüvelyének minden pontját eléri majd a szobát betöltő hangon, megfeszítve testét ismét elélvez. 

Rám borul és megcsókol. Így marad. Két kezem nagy popsiján, ujjam végighúzom közöttük majd megmarkolom és csípőmet lassan mozgatva indul férfiasságom el benne. 

 Egyre gyorsabban mozgok, csattan szeméremdombom ahogy fenekéhez ér, Anna egyre szaporábban lélegzik. Gyere velem - nyögi és vállamba harap ahogy le sem csillapodva az előző orgazmusból ismét eléri a kéj csúcspontja. Ebben a pillanatban robbanok én is, vadul, egészen mélyen elmerülve benne lüktetek, spriccelem teli szűk hüvelyét. 

Hosszan így maradunk, egymás ölelve. Férfiasságomból távozik a vér és egyre több teret enged így hüvelyéből kifolyó spermámnak. Érzem forró nedvességünk bőrömön de élvezem. Igen megint és megint eggyé váltunk. 

Anna megfordul, zsebkendőért nyúl. Lábai közé szorítva fekszik oldalra. Nézem édes testét ahogy magára húzza a takarót és megpróbál visszaaludni. Magam után becsukom a fürdő ajtaját, nem akarom zavarni. Borotválkozok és lezuhanyzok, lassan elkészülök 

Halkan lépek ki, nézem egy pár pillanatig majd felöltözök és lemegyek a földszintre. Magamhoz veszem a pénzt, iratokat, telefont. Egy sms érkezik, megnyitom: Szia, ne haragudj de sürgős családi probléma adódott, ma nem leszek bent de Mariann a kolléganőm ott lesz, vele el tudod intézni. 

Válaszolok és elindulok, Keszthely még vagy 200 kilométer.