Na szóval, ez most egy kis főzőtanfolyam de sajnos csak mobilos képekkel mert amilyen hülye vagyok, a rendes fényképezőgép akkuja lemerült a múlt hétvégi mocskos szexfotózásunk alkalmával és elfelejtettem feltölteni.

Leányom steak-imádó - nyugi semmi vérfertőző szex nem lesz benne, még csak az kéne! - és hónapok óta nyaggat, hogy a mélyhűtőben lapuló, két urugvay-i marha filéjét, ugyan készíteném el már neki. 

Reggel felkeltem és azonnal eszembe jutott, hogy akkor ma ezt el is készítem neki, így kivettem a mélyhőből a két 200 grammos filét és betettem hideg vízbe vákumfóliástul. Igen, hideg vízbe és nem mikróba, nem forróba. Mivel a hideg víz is melegebb a mínusz húsz foknál így lassan de kíméletesen felenged a hús, jelentősebb minőségromlás nélkül. Hogyan is? Azonnal bedugod a farkad egy fel sem izgult punciba vagy lassan felizgatod? Lassan. Nem lóverseny ez.

Amíg a hús szépen felengedett, utánanéztem mi is van még itthon. Persze zöldség a hagymán és a krumplin kívül nincs. A mélyhűtőben viszont felfedeztem még két cső kukoricát, pont passzol a húshoz. Hideg vizet megsóztam, borsoztam, egy csepp cukrot tettem bele és némi vajat majd a kukoricát. Lassan forrott föl, épp csak gyöngyözve főtt. Ez is lassan, ahogy a kezed először a bugyi mögé kerül és csak a csupasz szeméremdombját esetleg vékony szőr-csíkot vagy bozontot érinted, simogatod.

Utána befűszereztem a húst. Nem só! Az tilos! Szigorúan durvára őrölt bors keverékével, félre tettem pihenni, csak néha simogattam meg mint két menet közötti beszélgetés vagy éppen cigaretta elszívása közben Anna vállát vagy édes cicijeit. 

Gondolkodóba estem, szószt is - franciául Jus ( sü ) - kellene készíteni. Gyermekem fél óra alatt megjárta a Spar-t, hozott paradicsompürét és száraz vörösbort, burgenlandit, az majdnem magyar bor. Végül is minden elő volt már készítve, a hús, a kukorica és a szósz alapanyagai. Persze én hülye elfelejtettem neki mondani, hogy kéne legalább egy sárgarépa és némi zeller is de mindegy volt. Felnegyedeltem a hagymát, héjastul, a kis serpenyőben olajat melegítettem, nem iszonyúan forróra hanem csak olyan 120 fokosra. Beleszórtam a hagymát, a húsról levágott hártyát ( nem szűzhártyát ) és lassan pirítottam. Mivel kevés volt az ízanyagot tartalmazó alapanyag így egy pótmegoldáshoz nyúltam. Ez ugyan nem a reklám helye de a legjobb levesport, a Knorr Rindessa-t szórtam bele. Finoman, együtt pirultak tovább mint a szűzlányok arca pornófilm nézése közben. Ez sem lóverseny, megint lassan és érzéssel ahogy a kezed eléri a szeméremajkak találkozását. 

Amikor megpirult, na ekkor lehet elrontani. Tudod, nem azonnal nyúlsz a csiklójához hanem kikerülöd azt még. Egy evőkanál paradicsompürét dobsz a seprenyőbe, jobb kezedben fakanál ( nem fuck anal ) a bal kezed ügyében a kibontott vörösbor. Folyamatosan kevergeted, felszeded alulról a már megpirult paradicsomot és forgatod. Amikor úgy érzed, most már meg fog égni akkor egy kis vörösborral meglocsolod, tovább folytatod amíg szép sötétbarna nem lesz, mint némelyik érett nő kisajkai.

 Ne hagyd megégni mert akkor dobhatod ki az egészet! Ilyenkor szoktam fűszerezni mivel a zsír ízhordozó. kakukkfű, zsálya, Maggi-fűszer becsületes nevén lestyán, durvára őrölt bors. Még pirul egy kicsit aztán felöntöm hideg vízzel, ez visszaveszi a hőfokot és lejjebb lehet venni a tűzhely teljesítményét, épp csak gyöngyözzön. Fokhagyma kerül még bele, só és csipetnyi cukor is. Többször leredukálom a folyadékot róla majd megint felöntöm hideg vízzel, hadd forrjon magában, mint amikor érzed, hogy ő el fog élvezni de te nem hagyod és megállsz az izgatással, hadd tartson tovább. 

 Legalább két óra hosszat főtt a Jus, szép menet is az ami eddig tart, aromája betöltötte a konyhát, olyan érzés volt fölé hajolni mint két izgalmas comb között megérezni azt az isteni, vágykeltő illatot. Az elkészült szószt leszűrtem majd tovább forraltam, gyöngyözve, egész sűrűre. 

Most vettem elő a két serpenyőt, az egyikbe kevés étolajat, a másikba vajat tettem. Az étolajat felforrósítottam, belékerült a két steak. Körülbelül egy percig pirítottam az egyik oldalát.

Majd ugyanennyi ideig a másik oldalát. Mivel Anna szerint azbeszt kezem van így a forró hús rostjait oldalt is bezártam, végiggörgettem a forró zsírban.

Ezek után a seprenyőt a 120 fokos sütőbe tettem és ott hagytam pihenni. Nem sokáig mert különben átsül, épp csak meleg legyen a steak mindenhol. 

A másik serpenyőben már épp forró lett a finom alpesi vaj, mielőtt megbarnult volna belehelyeztem a kukorica csöveket és addig forgattam benne amíg épp megpirultak a sárga szemek.

Mire a kukorica elkészült, a hús is átmelegedett. Másik köretet nem kellett készítenem mert volt még itthon tegnapról hagymás krumpli, valamikor gyerekkoromban a nemesvámosi Betyárcsárda étlapján, Stircelt krumplinak hívták, így azt csak meg kellett melegíteni és lehetett tálalni.

Aztán felvágtam...

Aztán már csak a habzsolt orgazmus maradt belőle.

Na akkor most, gyújtsunk rá!