Anna dolgozik, nekem még két szabadnapom van, szóval itthon vagyok. Persze elmentem lemosni a piros szerelmemet, bevásároltam.
Reggel óta hallgatom a forgalmat kint, már fél hatkor megismertem a pék Renault Trafic-jának a hangját, hallottam amint leteszi a zsemlés rekeszeket, majd elhajt. Utána egy teherautó tolatott be a gazdasági bejárathoz - ez is hat előtt - gondolkodtam, hogy az AGM hozta-e az árut, esetleg a zöldségkereskedő az de nem néztem ki az ablakon, egyedüli nyugalmat akartam, vártam amíg Anna elkészül, de visszaaludtam. Csak a Seicento motorjának hangjára ébredtem fel. Nem szeretem ezt a szolgálati lakást, igaz nagy, tágas és nem utolsó sorban roppant olcsó, ingyen van korlátlan mennyiségű meleg víz, ami a mi zuhany és kádbolond családunknak rettentően fontos, de a munkától nem lehet így elszabadulni, szellemileg mindig ott vagyok.
Kávéfőzés közben kinéztem az ablakon, látom a Karin a mosodás kis fekete Suzukija is ott áll már. Tizenegy körül benéztem a konyhára, beszélgettem a kollégákkal majd elindultam kifelé. Az ajtóban Karin jött szembe, válla alá érő, szőke haja meglebbent ahogy szinte nekem ütközött, aszexuális kék köpenye alatt halványan kirajzolódtak kicsi mellbimbói, kezében egy fehér törölköző. Forróság van. Elmosolyodunk mindketten, kék szemei csak villognak barnára napoztatott arcán.
- Hallo! - köszönünk szinte egyszerre egymásnak. - Szabadnapos vagy? - kérdezi.
- Igen, csak benéztem mi az ebéd, ha már fizetünk érte, ettem egy kis zellerkrémlevest. - válaszolok.
- Zeller? - nevet fel - Az jó sok mindenre - folytatja - Iszonyatos forróság van, lezuhanyzok. - mutat a személyzeti zuhanyzó felé.
- Megmossam a hátad? - kérdezem kaján vigyorral de felcsillan a szeme.
- Az jó volna de ha itt elkapnak minket nem tudjuk kimagyarázni a dolgokat és mindketten repülünk. - válaszol.
- Akkor gyere hozzám! - invitálom. - Te úgyis szabadon mehetsz bárhová az épületben, fel sem tűnik, én előlről hazamegyek, te pedig a lépcsőház felől jössz a másik ajtón! - próbálom meggyőzni.
- Rendben! - nevet fel és sarkon fordul. Kilépek a gazdasági bejáraton, pár lépés csak lakásunk utcafronti bejárata. Ahogy ráfordítom a zárat már hallom is a halk kopogást másik ajtón. Kinyitom, Karin áll ott, lopva körbenéz és mint egy tolvaj besurran a lakásba. Kattan az ajtó zárja. Amint megfordulok, csak annyit látok, hogy a köpenyét gombolja és szétnyitja magán. Nem fiatal, ötven éves, meglátszik rajta a kor viszont sportos, kisebb mellei épp csak megereszkedtek de iszonyatosan izgatóan néznek rám, barna bőrén kontrasztosan világít a fehér pamuttanga.
- Na, megfürdetsz? - kérdezi huncut mosollyal. Közelebb lépek hozzá, ujjam arcától lassan végighúzom a vállán és nyakán át, megérintve pici bimbóit, amik érintésemre szempillantás alatt keménnyé válnak. Lehunyja szemét és felsóhajt. - Menjünk a fürdőbe! - suttogja és már nyitja is az ajtót, mögötte belépek és behúzom azt. Karin a földre dobja köpenyét, lehajol, kilép bugyijából majd a kádba emeli lábait. Egy pillanatra, így hátulról felsejlik szeméremajkainak látványa, férfiasságom erőre kap. Felém fordul, szeméremdombján csak egy vékony fekete csík díszlik, ajkai között épp csak megvillan kisajka.
Megnyitja a vizet, tusfürdőt habosít kezében és vállára keni, a szappan végigfolyik testén. Pillanatok alatt ledobom pólómat, kilépek nadrágomból, a zoknit és a bokszert egyszerre veszem le. Karin szeme megakad szabaddá vált, a látványtól és a szituációtól egyre növekvő férfiasságomon. - Hmmm! - mosolyodik el - Később mosod meg a hátam! - szól és nyújtja kezét felém. Közelebb lépek, a kád széléhez, odébb hajtja a zuhanyrózsát és leguggol, egy vonalba farkammal, kinyújtja nyelvét, megérinti majd forró ajkai között tünteti el, felsóhajtok és kíváncsian várom, vajon mit tesz vele...
