Reggel, ismét korán kelek, nagyon korán, de azért mert a hajnali magányomat, gondolataimat, ébredésemet nem vagyok hajlandó elengedni. Ez kell nekem. A friss kávé felébreszt, aztán a borotválkozás és zuhany, befejezi a folyamatot.
Halkan felöltözök, kinyitom a garázst és kitolatok az autóval. Lassan ereszkedik vissza a garázskapu, amint az alja a földre ér, mindig hangosan döng a bordázott anyag. Kihajtok a kertből, balra nyomom le az irányjelző karját, kikanyarodok a főútra, az autópálya felé. Lassan melegszik a motor, kímélem is addig amíg a hideg fém eléri az üzemi hőfokot. Amint elérem az autópálya felhajtóját, el kezd kúszni felfelé a mutató. A gyorsító sávon, hallom amint a turbó felpörög, sivítva tolja a rengeteg üzemanyagot a motorba, erőt adva neki.
Sietek, a tempomat 170-nél rögzül mint tegnap is, csak "Orbán kapujainál" lassítok, nem kérek sztárfotót, különben sem szeretem a rossz minőségű képeket. Gyorsan túljutok azon a negyven kilométeren, egyre inkább dobog a szívem, szinte együtt az irányjelzővel. Beérve a településre, lelassítok, sohasem vezetek gyorsan, vigyázok a kutyákra, gyerekekre és mindenre. A tegnapi helyen állítom le az autót, kiszállok, arra indulok ahol tegnap találkoztunk.
Távolban feltűnik alakja, ahogy közelebb érünk egymáshoz, szinte érezhető a vágy ami a másikhoz bennünket. Átölelem, forrón, mohón csókolnak ajkaink, dobog szívünk. Finom illata, a hajnali hűvöstől kipirosodott arca szinte pillanatok alatt melegszik föl, nem tudom elengedni.
- Jöjjön! - suttogja és kézen fog - Jöjjön! Elindulok mellette, a nedves avar nem ad hangot, amint sietve lépkedek mellette, minduntalan gyönyörű arcélét keresem. Hamarosan egy magányos ház, tárul elénk. Körbenéz, kinyitja a kaput, majd bezárja. Az ajtóhoz érve, halkan fordul a zár, kellemes, kiáramló meleg csapja meg arcomat. Becsukom magam mögött az ajtót, ő elfordítja a kulcsot, felém fordul. Magamhoz húzom, ajkam az övéhez ér, forró vágytól vezérelve, szinte felfaljuk egymást. Férfiasságomnak már kicsi a nadrágom.
Kezem, fehér kabátjának gombjait keresi, de ő szinte egy mozdulattal, kinyitja azt. Alatta rövid ruhája, mellbimbói szinte átbökik a vékony anyagot. Magamhoz húznám, de nem érem el, ismét egy gyors mozdulat, áthúzza fején a ruhát, pillanatok alatt tűnek elő combjai, szemérme, hasa, kívánatos keblei.
- Az Öné vagyok! - néz mélyen a szemembe. Csak állok és nézem csodálatos testét, az isteni, érett nőt, a lelkemet és vágyaimat megláncolót. Keze felém nyúl, lehúzza vékony kabátom cipzárját, a földre ejti. Keze a nadrágom övét bontja, gombolja, tűnik el alatta. Szemében vad vágy csillan meg, elém akar ereszkedni de megfogom a vállát, és megcsókolom. Ajkaim, forró, selymes bőrére lehelnek apró érintéseket. Mély levegőt vesz, remegve engedi ki, szám lejjebb kalandozik, elérem kemény bimbóját. Nyelvem, finoman játszik vele, hol egyikkel, hol pedig a másikkal, ujjaim cirógatják.
Lélegzetvétele, gyorsul, jólesően nyög fel, lassan elé ereszkedem. Két kezem selymes bőrén ereszkedik alább, hátáról, derekán át egészen fenekéig. Térdem finom szőnyegre ér, jólesően támaszt meg, csókjaim hasát érik, sóhajai halkan kúsznak felém. Fehér bőre vonzza ajkaim érintését, szeméremdombja szinte szűziesen izgató. Nyelvem ajkai közé fúrom, érzékien, amint csiklójához ér, hajamba markol mindkét kezével és felsóhajt, jobb lábát megemeli, át vállamon, arra fektetve azt, vádlija hátamon nyugszik.
- Kérem folytassa! - suttogja halkan. Érzem nedvességét, nyelvem közvetíti izgató ízét, a felkorbácsolt vágyamat egyre fokozva. Nem tudok betelni szemérme adta izgalommal, nyelvem egyre csak őt kívánva merül el ajkai között.
Ó - sóhajt fel félhangosan - nem bí...... - de nem tudja tovább mondani, hajamba kapaszkodva felsikolt, megremegő lábai alig tudják megtartani, éles hangon élvez el, combját nedvesség önti el. Megtartom mögé kulcsolt kezemmel, amint már stabilan áll, lassan segítem le lábát vállamról. Felemelkedek, arcába hullott haját félresimítom, megcsókolom, ajkai forrók, nyelve mohón furakszik a ajkaim közé. Remegő testtel és dobogó szívvel csókoljuk egymást.
- Jöjjön! - súgja halkan a fülembe és kezemet fogva maga után húz. A régi kétszárnyú ajtó hangosan nyikordul meg amint kinyitja, hatalmas barokk stílusú franciaágy a szoba egyetlen berendezése. Behúzza a nyikorgó, nehéz ajtót magunk után. Gyönyörű szemeivel mélyen az enyémbe néz.
- Engedje meg, hogy szeressem és szeressen Ön is viszont! - kér halkan. Magamhoz húzom, megcsókolom, fülébe súgom: Szeretni fogom!
Fellép az ágyra, az öreg bútordarab megnyikordul alattunk, finoman a friss ágyneműbe fektet, levendula illat csapja meg az orrom, diszkrét de izgató az öblítőtől. Négykézláb közelít felém, férfiasságomon érzem forró leheletét, majd hasonlóan forró nyelvének érintésére megremegek...
