Már közel egy hete itthon ülünk, a múlt hét hétfőn nem mehettünk már be dolgozni. Az iskolák átálltak még március 16.-n a távoktatásra, Anna egy rekreációs cégnél dolgozik, ők is bezártak. Nekünk kérdéses volt, hogy menni kell-e, mivel az iskola üzemeltetésére nem vonatkozott a rendelet.

15.-én vasárnap este aztán megjelent egy körlevél az Egészségügyi Minisztérium honlapján, hogy az iskolai üzemeltetések dolgozói se menjenek már be. Telefonon egyeztettem az igazgatóval, aki megerősített abban, hogy ez így van, további intézkedésig nem mehetünk dolgozni. 

Közel két hete. Nem történik semmi, naponta más megy bevásárolni, a gyereket napi egy óra sétára köteleztük, unatkozunk, tévézünk, főzök és veszekszünk, öljük egymást. A háztól nem messze húzódik a Bad Ischl-Hallstatt vasútvonal, pont belátni a szerelvényekbe, már ha épp az erkélyen vagyunk. Annával fogadásokat kötünk, hány utast is számolunk rajtuk. Egyikünk sem szokott nyerni, most kapaszkodjatok meg, a szerelvények néha teljesen üresen mennek. A legtöbb utas maximum 4 volt eddig amit számoltunk. 

Unatkozunk. Az este eszembe jutott, hogy be kellene nézni a konyhába, ennyi idő alatt kiszáradnak a lefolyók, a padlóösszefolyók, a csatornától bűzleni fog az egész, meg is született a tervem. 

Korán ébredek mint mindig, kávézok, várom a nyolc órát. Lassan jön el, majd a telefonomhoz nyúlok, felhívom az iskolát. A titkárnő Evelyn veszi föl, pár udvariaskodó szó után kapcsolja Thomast az igazgatót. Elmondom neki, hogy bemennék átnézni a konyhát, de mivel nem mehetek én sem sehová, megkérem, igazoljon ha szükséges. Persze beleegyezik.

Elmegyek borotválkozni, fogat mosni és zuhanyozni, majd belebújok egy fehér köntösbe. A hálószoba ajtó még zárva, Anna alszik. A konyhában kávét melegítek neki is és magamnak is, együtt isszuk meg az ő reggeli kávéját az erkélyen, szinte mindig. 

Halkan nyitom az ajtót, szeretem nézni még álmában is de most még inkább. Anna a szokásos takaró barlangja helyett, teljesen kitakarva fekszik, én is érzem, hogy meleg van nagyon. Egyik lába kissé felhúzva, tekintetet vonzó, simára epilált szemérme egy szempillantás alatt vágyat kelt bennem, persze tudom amint felébred ellenkezni fog, már előre hallom is: Nyusziiiii, tudod, hogy reggel nem érzem tisztának magam! 

Halkan nyikordul az ágy ahogy feltérdelek rá, arcommal közelítek csodavilága felé, kinyújtom nyelvem és finoman végighúzom rajta. Összerezzen és felsóhajt.

- Tudom, hogy hiába is mondanám, hogy ne csináld! - suttogja morogva, combjait megpróbálja összezárni de fejem nem engedi. 

- Én pedig ezerszer mondtam, hogy nem érdekel! - válaszolom - Szóval most kinyallak! - és nyelvem mélyen szeméremajkai közé fúrom. Megadóan elernyeszti izmait, lábai teret engednek nekem. A lehetőség még inkább felkorbácsolja bennem a vágyat, szinte érzem és hallom már amint a mennyi kéj magával ragadja, eljut a csúcsra. 

Nyelvem finoman csúszik érzéki redői közé, két kezemmel épp csak érintve simogatom egyre duzzadó nagyajkait. Anna jóleső sóhaját még nem hallom, de amint megérintem csiklóját felnyög. Mélyen elveszik nyelvem benne, apró mozdulatokat teszek vele, apró pontját csak finoman érintem, tudom, mit szeret, hallom és érzem amikor neki tetszően mozdulok.

Érzem, elengedi magát, elveszti a gátlásokat amiktől félt, hangja visszafogottan kúszik szerteszét a szobában, mozdulatainktól halkan nyikordul meg néha az ágy. Nyelvem egyre pajkosabban, puncijának minden négyzetmilliméterét felderítve kalandozik, majd amikor testének reakciói jelzik, hogy elmerült az élvezetek magasságaiban, csak kemény csiklójára koncentrálok. Érzékien, óvatosan de mégis egyre gyorsulva izgatom, megemeli ágyékát, fejem két combja közé szorul ahogy remegő teste közvetíti kéje csúcspontjának eljöttét. 

Nem folytatom, hagyom, hogy leeresszen, feltérdelek. Anna kinyitja szemét, mosolyog: 

- Hol a kávém? - kérdezi pajkosan.

Nézem egy ideig, szexin rövidre vágott haját, mindig szerelmes pillantásokat tükröző barna szemeit, megsimogatom arcát, és elindulok kifelé. A konyhába elkészítem kávéját, a nappaliban leteszem a pultra. Belép a szobába, pöttyös köntösében, cigarettára gyújtunk és kimegyünk a balkonra. Csak hallgatjuk a szokatlan csendet, a tavaszi madarak egymást hívó énekét, ami most csak ritkán tör meg, a vagy kétszáz méterre eső országút zaja. 

Korlátozás van, nincsenek emberek kint, nem mennek dolgozni csak azok akik az alapvető szolgáltatásokat nyújtják. Nyugalmas de egyszerre félelmet keltően megdöbbentő is. 

- Bemegyek egy kontrollra.- mondom Annának.

- Várj meg, kérlek! Mindjárt elkészülök. - teszi hozzá.

Ülök a nappaliban, hallgatom a falon keresztül, ahogy csobog a víz a kádban, majd hosszú idő után elhallgat. 

- Nyuszi! - hallom Anna hívó szavát a fürdő felől. Belépek az ajtón és behúzom magam mögött. 

A kád szélén ül, combjai között isteni szemérme, jobb kezével ajkait simogatja, a ballal cicijeit érinti érzékien. Tekintetében huncut csillogás. 

- Nézz! - suttogja és középső ujja elvész kisajkai között, hüvelykujja csiklóját simogatja. Csak állok és nézem, közben férfiasságom már helyet keres szűkké váló nadrágomban magának. Kigombolom farmeromat, alsómmal együtt csúsztatom le, kilépek belőlük, markom farkamat öleli át. Anna elmosolyodik és tovább izgatja magát, én is ezt teszem magammal. 

A reggeli és a mostani izgalom elhatalmasodik rajtam, élvezem ezt a játékot, tudom, hogy hamarosan eljön az izgalom tetőpontja. Anna lábai összezáródnak ahogy eljut a csúcsra, izgalommal figyelem minden reakcióját, de a bizsergés elindul ágyékom felől, nálam is.

Lélegzetét kapkodva suttogja felém: Gyere belém! - és feláll, meg akar fordulni de zihálva szólok neki.

- Most nee! Késő! 

Elém térdel, és amint makkomat ajkai közé veszi felrobban a világ. Lélegzetem kapkodva lüktet spermám, kemény farkamból, Anna ajkai közé. Tenyerével megmarkolja, minden egyes mozdulatával még kéjt adva nyeli mohón fehér nedvem. 

Felsegítem, magamhoz ölelem, érzékien csókoljuk egymást, forró testünk egybeforr.