Imádok fotózni és ebben a kérdésben megrekedtem valahol a harminc évvel ezelőtti szinten azaz szerintem a telefon telefonálásra és nem fényképezésre való. Persze egyre jobb és nagyobb érzékenységű kamerákat építenek a mai okostelefonokba de azok még mindig nem érik el egy igazi tükörreflexes fényképezőgép minőségét.
Persze a jó minőségű fényképezőgépek nagyon drágák, különösen annak aki csak hobby szinten használja így kompromisszumot kötöttem. Használt gépet és használt összetevőket veszek amik minden igényemet kielégítik. Van egy remek oldal amit úgy hívnak willhaben, mindent meg lehet ott találni és venni. Ott vettem fel a kapcsolatot Erich-el. Itt lakik a városban és mindig van eladó objektívje, vakkuja, stb. Tőle szereztem imádott Sony Alpha-mat is. Sokan gúnyosan azt mondjhatnák, hogy Sony nem fényképezőgép viszont mivel megvette a Minolta-t így bekerült az élvonalba a fotó eszközeivel is.
Délelőtt kilencre beszéltük meg a találkozót a Zauner cukrászdában. Imádom ezt a tradícionális valamikori császári beszállítót ha bent ülök mindig visszakerülök valahogy abba a monarchiás feelingbe. Persze a dohányzó termet választom. Ki nem hagynám az isteni túrós rétesüket és ráadásul Illy's kávéjuk van ami köztudottan magyar gyökerekkel rendelkezik.
Erich még nem ért ide egyedül vagyok bent így nyitás után itt hátul. Élvezettel kortyolom a kávét a sütemény után, jól esik mélyeket szívni a cigarettából is. Egyre többen jönnek be, leginkább túristák. Ázsiaiak, egy idős magyar házaspár és persze osztrákok is akik beszédén hallatszik, hogy nem helybéliek talán Bécsiek.
Megakad a szemem a cirádás ajtón. Egy elegáns, olyan ötven-ötvenöt körüli nő lép be helyet keresve majd a szemben lévő asztalhoz ül le háttal a bejáratnak Szőkére festett, halvány vörös csikokkal melírozott haja félhosszú, szemei színét nem tudom kivenni ebből a távolságból de arca igényesen sminkelt talán kissé erőteljesebben is, gondolom kezdődő ráncait próbálja elfedni vele. Rövid rózsaszín szoknyája alatt testszínű harinyát visel, felsője alól kivilannak pink melltartópántjai. Észrevesz és elmosolyodik, szája köszönést formáz de nem az általam ismert nyelvek üdvözlését mert nem tudom leolvasni róla. Visszaköszönök. Alig helyezkedett el máris ott terem a pincérnő.
Németül szól hozzá de hallom azonnal átvált franciára és keresi néha a szavakat. Szóval francia a hölgy. Nehéz dolgom lenne vele mivel egy kukkot sem beszélek franciául és ők pedig nem szeretnek megszólalni más nyelven. Az angoljuk borzasztó és csak erőlködve tudnak néhány szót kinyögni a hülye büszkeségük miatt, aki velük akar beszélni az tanuljon meg az ő nyelvükön beszélni.
Amint eltűnik a pincérnő ismét velem szembe kerül a mutatós hölgy. Elkapja tekintetemet és megint elmosolyodik. Hirtelen egy árnyék takarja el, megjött Erich. Üdvözöljük egymást, kiteszi az asztalra a megbeszélt teleobjektívet. Amíg beszélgetünk kávét rendel. Előveszem a gépet és rákattintom az objektívet, furcsa mert sokkal nehezebb lesz így a gép viszont még a terem sarkában lévő pókot is közel hozza. Kifizetem Erich-et majd még beszélgetünk. Hasonló korú pasi ő is mint én, persze kiderül ő profi fotós de közben használt dolgokkal üzletel mellette.
Bécsben van egy műterme ahol a hét közepétől a végéig dolgozik majd hazajön és a következő héten megint megy vissza. Megadja a weoldala linkjét is. 18-as beléptető kérdés után feltűnnek munkái. Pár családi és esküvői kép a repertoárjából majd rengeteg város és tájkép. Az utolsó menüpontban pedig erotikus kép kavalkád. Ez az igazi hobbija.
Nem is gondolod, hogy fotózásra kik jönnek. Családanyák, fiatalok, idősek akik szexi képeket akarnak magukról. Egy élmény, hogy mennyire nyitottak - folytatja - élvezet fotózni őket és némelyiket annyira felizgatja, hogy a végén a kanapén kötünk ki.
Még beszélgetünk egy kicsit majd elköszön. Én lassan elteszem a gépet majd készülődni kezdek. A francia hölgy is fizet. Minduntalan elmosolyodik amint felém emeli tekintetét. Szinte együtt lépünk ki a bejáraton, előre engedve tartom neki az ajtót.
Merci - köszöni meg mély kék szemében valami megmagyarázhatatlan tűzzel. Megpróbálok közeledni hozzá, angolul kérdezem tudok-e segíteni neki mert látom a térképet forgatja. A szállodájára bök a papíron, oda akar visszamenni. Tört angolsággal meséli, hogy nagyon rosszul tájékozódik. Felajánlom neki, hogy elkísérem hiszen kezd izgatni mit is rejthet a ruhája. Lassan sétálunk, néha véletlenül egymáshoz érünk pár pillanatra. Útba esnek látnivalók, mesélni próbálok neki a császárról, Sissy-ről a Monarchiáról de nem érti szerintem, csak bólogat.
Ismerős hotel előtt állunk meg a bejáratnál.Lassan nyújtom a kezem felé mint aki el akar köszönni de mégis vár valamire.
I'm sorry but my english is bad - próbálkozik angolul - maybe you know french:Est-ce qu'ils aiment boire un verre avec moi? - kérdezi. Csak nézek rá mint borjú az új kapura hiszen egy árva szót nem értettem belőle. Pardon? - kérdezek vissza angolul.
ÖÖÖÖ do you want to drink something with me? - szedi össze minden szegényes angoltudását.
Megborzongok a kérdésre de bólintok - Oui. Az egyetlen szó amit ismerek. Belépünk a hallba és elindulunk a lift felé. A 510-es szobához érve keresgél a a táskájában majd kiveszi a mágneskártyát. Nyílik az ajtó, elém tárul a szálloda egyik lakosztálya.
Amint becsukom az ajtót felém fordul és a kezét nyújtja: Je suis Madelein - Madelein vagyok mutatkozik be. Lesegítem kabátját és felakasztom majd az enyémet is. Nézem ahogy elindul nappaliba, popsija ringatózik, elvislhetetlenül szexi abban a magas sarkú cipőben.
Hátra fordul: Entre et prends un siège! - mondja halkan és hívogatólag int a kezével. Ismét nem értem de gondolom mit is mond. Belépek az elegáns nappaliba Madelein a kanapéra mutat. Francia lévén Cognac-ot tölt, kezembe adja. Összecsendülnek a poharak. Belekortyolunk. Mély kék szemeiben egyre nagyobb tűz ég. Megáll a kandalló előtt.
Could you take some pictures of me ? - kérdezi. Szememhez emelem a fényképezőgépet és elkattintom az első képet. Mindegyik kattanásnál testhelyzetet vált, hol szexi hol vad tekintettel. A keresőben látom a felsője gombja felé nyúl és lassan elkezdi kioldani azt....
