Megtörölközök, elkészülök. Belépek a hálószobába öltözni. Anna jólesően nyújtózkodik az ágyon.
Nincs kedvem felkelni - mosolyodik el. Akkor maradj még - válaszolom - elintézem a bevásárlást, beszaladok a tanácsba és íratok gyógyszert is.
A kutyát majd én leviszem - mondja és hálás mosollyal néz rám. Tudom ez az idei szezon sokat kivett belőle és nagyon fáradt, aludni és pihenni kellene neki de már csak pár nap és vége, jön a három hét szabadság. Bővebb boxeralsót veszek magamra, persze fehéret - ez a mániám a fehér alsó. Valahol olvastam, hogy a hunok hordtak először fehér alsóneműt a tisztaság színével. Pólót kapok és farmert. Megcsókolom őt és elindulok.
Persze péntek lévén a kis császárvárosban alig van parkolóhely. Piacnap van. Végre találok egyet és útra kelek. Először a gyógyszertárba sietek, kiváltom a Anna véralvadásgátló injekcióját. Nem kéne szúrnia magát de nem szedhet most tablettát, ha teherbe esne az már eleve nem tenne jó a magzatnak és az a tervünk továbbra is így negyven felett. Belőlünk születendő baba minden vágyunk.
Bemegyek a tanácsházára is, a szomszéd házban lakó magyar származású pasi az ügyintéző, bár ő már itt született és nem beszéli a nyelvünket de szimpatizál velünk. Elintézem a kutya bejelentését nála, váltok egy Vorteilskarte-t azaz a városi létesítményekre kedvezményt jogosító kártyát majd gyorsan bevásárolok. Sietek minél előbb mindennel végezni, hogy több időm legyen Erikával megismerkedni.
Még meghosszabbítom a parkolást és szedem lábaimat a kávézó felé. Küldök neki egy sms-t. "Cafe Katharina". Hamar jön a válasz: "fünf Minuten :) " . Odaérve bemegyek, köszönök a pincérnőnek majd egy hátsó, szinte eldugott asztalhoz ülök. Pár perc múlva csilingel az ajtóra szerelt halk harang. Köszönést hallok majd feltűnik Erika. Félhosszú barna haja oldalt fedi arcát, fekete rövid kabátja alig takarja fehér blúzát ami alatt vélhetően egy push up melltartó domborodik. Szintén fehér szűk nadrágot visel. Felállok és gondolkodóba esek, hogyan is üdvözöljem. A helyzetet ő oldja meg, kezét nyújtja. Mélyen egymás szemébe nézve mutatkozunk be. Lesegítem a kabátját. Szemben ül velem. A csinos pincérnő lép asztalunkhoz. Erika cigarettát vesz elő és egy capuccionót rendel, én egy szokásos eszpresszót.
Beszélgetünk de azt érzem szikrázik a levegő, tudjuk mindketten miért is vagyunk itt de keressük a témát, keressük a megoldás kulcsát ami közelebb visz a másikhoz. A véletlen hozza ugyanis képeket akar mutatni a telefonján. Ehhez mellé ülök majd véletlenül ahogy nyújtja kiesik kezünkből a nehéz Iphone. Egyszerre kapunk érte de csak a földön érjük már el. Arcunk szinte összeér és abban a pillanatban forróságot érzek farmeromon. Odanézek a capuccinó folyik le az asztalról épp rám, sikerült felborítanunk a kapkodásban.
Gyorsan felállítom a poharat, alig marad benne folyadék. Erika szabadkozni kezd majd feláll és elindul a pult felé. Egy tiszta, nedves fehér ronggyal tér vissza, combomra helyezi és itatja fel vele a kávét. Arca közel van hozzám, amint felemeli fejét egymás szemébe nézünk, sokáig. Nincs veszteni valóm, megsimogatom arcát majd ajkai felé közelítek de előtte megállok. Csak néz majd finoman megérint, forró ajkai érintésétől megborzongok. Megnyugszom, az első lépést megtettük.
Menj ki és még nedves ronggyal töröld át - mondja elkapva fejét. A kézmosóból nyílnak a wc-k, a nő és férfi egyaránt. Ahogy dörzsölöm a farmeromból ki a capuccinót érzem valaki megáll mögöttem. Felnézek és a tükörből Erika barna szemei mosolyognak rám. Megfordulok, felém lép és magához ölel ajkaink összeérnek. Finom, apró, szikrázó csókokat váltunk majd elmerülünk egymás nyelvének játékában. Vékony testét húzom magamhoz, érzem férfiasságom helyet keres magának a nadrágomban amint hozzám préselődik.
Hozzám nyomja szeméremdombját, vadul csókoljuk egymást elhatalmasodik a vágy rajtunk.
Ich will dich - akarlak - súgom fülébe.
I di a - válaszol osztrákul - én is téged. Hirtelen női cipő kopogását halljuk, szétrebbennünk. Egymás mellett állva mosunk alibiből kezet. A hatvanas nő köszön majd eltűnik a Damen feliratú helyiségben. Piros arccal nézünk egymásra, barna szemei mosolyognak. Előreengedem de közben megsimítom derekát ujjam leejteve és végighúzva pici popsiján. Hátranéz majd elindul vissza az asztalunkhoz. Odaérve látjuk le van takarítva és friss capuccinó gőzölög rajta. Leülünk.
Akkor mikor? - kérdezi. Ma vagy holnap? - kérdezek vissza. Holnap délelőtt - válaszolja - Diana kettőre ér haza. Tudom - mosolyodok el - hiszen a gyerekeink egy osztályba járnak. Fizetek majd mint két jó ismerős lépünk ki a kávézóból. Körbenézek az utcán de nem jön éppen senki arra. Megcsókoljuk egymást és ellenkező irányba indulunk. A sarkon megállok és visszanézek abban a pillanatban megfordul ő is és búcsút int.
Beülök az autóba, telefonomban leesik a söröskupak. Messenger üzenet érkezett. Egy fotó és egy pár sor. Először a képet nézem, fehér bugyi van rajta amint nedvességfolt látszik. " ezt tetted velem" - írja. Némára állítom a telefont és válaszolok. Elindulok haza.
Anna már elkészült, indulhatunk dolgozni. Egész délután egyre pajzánabb üzenetekkel bombázzuk egymást, már amikor van időm válaszolni. Fárasztó napunk van, sok a vendég de izgatottam várom a holnapot.
